NÉGY

Az nem lepte meg Corrant, hogy Iella Wessirit a Koréliai Szentélyben találja, de az arckifejezése mélyen megdöbbentette. Világosbarna haját hátul egyetlen lófarokba kötve viselte, vállai beestek. Az elülső padon ült, annak is a szélén, és úgy egyensúlyozott, hogy bármely pillanatban számítani lehetett a leesésére. Ajka szeglete lefelé ívelt, mintha csak ernyedt izmait a gravitáció is a padló felé húzná.

Corran tétován megállt a kis kupolával ellátott helyiség ajtajában. Mivel az új Köztársaság Alkotmánya és a Koréliai Diktátum szöges ellentétben állt egymással, a bolygóról elszármazott, született koréliaiak repatriálása lehetetlen volt. A szentélyt a menekült koréliaiak hozták létre, hogy halottaiknak legyen valahol nyugvóhelye. Míg az alderaaniak körében szokássá vált, hogy halottaikat légmentes kapszulába zárva kilőtték a Temetőkertnek nevezett aszteroidaövezetbe, hogy ott a szülőbolygójuk törmelékével együtt örökké sodródhassanak a világűrben, addig a koréliaiak elhamvasztották a menekültek tetemét, és gravitációs generátorokkal szintetikus gyémánttá préselték a maradványokat. Ez egyben fizikai halhatatlanságot is biztosított a halottaknak. A gyémántokat azután beültették a szentély fekete falába, mégpedig úgy, hogy a csillogó ékkövek az alderaani égbolt pontos mását adják ki.

Corran már a mennyezeten és a falakon csillogó gyémántok nagy számától is megborzongott. Sok emberünk halt meg a Lázadók soraiban, ahogyan más bolygók is számos gyermeküket hagyták ott az űrben, de ez az emlékmű a szépsége ellenére is elrettent. A Birodalom, amely a saját képére akarta átformálni a galaxist, lényegében egy új galaxist hozott létre ebben a helyiségben, örök emléket állítva önnön gonoszságának.

Corran lassan előbbre lépett, és csendben leült Iella mellé a padra. A lány nem nézett rá, csak a vállára omlott, és kezével átölelte.

- Minden rendben lesz, Iella, meglátod.

- Soha senkit nem bántott, Corran. Senkit.

- Nem hiszem, hogy Kirtan Loor osztaná ezt a véleményt, én mindenesetre elfogadom.

Corran érezte, hogy Iella összerezzen, azután a lány ráemelte vörös szemét.

- Igazad van. - Iella szája tétova mosolyra húzódott. - Amennyire csodált téged Diric, annyira értékelte a humorérzékedet is. Azt mondta, ez a rugalmasságod jele. Úgy vélte, hogy amíg tudsz nevetni, különösen önmagadon, addig könnyen éled át a traumákat.

- Diric bölcs ember volt. - Még szorosabban ölelte magához a lányt. - Tudod, most nem szívesen látna téged így. Azt hinné, nagy fájdalmat okozott neked.

- Tudom. De ettől nem könnyebb semmi. - Letörölte a könnyeit egy zsebkendővel. - Folyton arra gondolok, hogy ha észreveszem a változást rajta, megakadályozhattam volna a tragédiát. Nem kellett volna árulóvá válnia.

- Álljunk csak meg egy szóra, Iella! Nem te vagy az oka annak, ami történt. Nem volt semmi, amit észrevehettél volna, hogy segíts rajta. - Corran hátán végigfutott a hideg, az izmai is összerándultak. - Én tudom, Isard mit tett azokkal, akiket a bábjává alakított át. Nekem sikerült ellenállnom, bár nem tudom, hogyan. Talán a személyiségemben van valami, vagy a génjeimben, vagy csak a gyakorlatom teszi. Tycho meg én is alkalmatlanok voltunk a számára... ahogy néhány más ember is, de el tudom képzelni, hogy Diricet könnyedén meg tudta törni.

- Hogyan? - Iella sziszegve feltett kérdése elárulta gyanúját. Megpróbálta eltolni magától Corrant, de az erősen tartotta.

- Ezzel nem Diricet becsülöm le, tényleg nem. Diric áldozat volt. És sokáig ellenállt Isardnak, mert az eltűnése után téged nagyon sokáig nem találtak meg. Szerintem mentális védelmet vont köréd, és a biztonságod érdekében mindent hajlandó lett volna feláldozni. Még az utolsó pillanatban is téged védett, amikor inkább feláldozta magát, csak hogy ellenállhasson Isard parancsának.

Corran a szemöldökét ráncolta.

- Diricre nagyon jellemző volt a kíváncsisága. Mindketten tanúi voltunk, amint az eseteinkről faggatott, és folyton új magyarázatokat követelt. Gondos volt és alapos: a kémkedés az életeleme volt. Te magad mondtad, hogy Isard először Derricote laboratóriumába helyezte, hogy kémkedjen a tábornok után. Nyilván azzal zsarolta, ha eredményesen ügyködik, neked nem esik bántódásod. És biztosan azt is mondta neki, hogy ha hazudik, te is odakerülsz melléje.

Iella hirtelen haragja kétségbeesésbe váltott.

- Óriási, most éppen te bizonygatod, hogy nem került volna ilyen helyzetbe, ha én nem vagyok.

- Nem! Neked semmi közöd ahhoz, ahogyan végezte... arról egyedül Isard tehet, senki más. - Corran felsóhajtott. - Nézd, gondold végig, amit a jó öreg Diric tett! Aril Nunb azt mondta, ő volt az egyetlen Derricote laborjában, aki kedves volt hozzá, és aki segített neki felépülni a betegségből. És miután visszatért, nagyon sokat segített Tychónak a tárgyalás folyamán. Még téged is arra ösztönzött, hogy keresd a Tycho ártatlansága mellett szóló bizonyítékokat. És akár tetszik, akár nem, ő ölte meg Kirtan Loort, s ezért nem tudom elítélni.

- Azt hitte, Derricote-ot lövi le, és tudta, hogy nem az volt. Mégis boldog volt, amiért megölte Loort.

- Nos, Derricote-ot én öltem meg, és még boldogabb lettem volna, ha Loort is én ölhetem meg. - Corran az ujjaival letörölte Iella arcáról a könnyet. - Diric nem volt boldog attól, ami történt vele, de megnyugvást nyújtott a számára a gondolat, hogy ellen tudott állni Isardnak, és szabotálhatta a terveit. Végül ő győzött. Gyakran panaszkodott arról, hogy az életének nincs értelme...

- De volt.

- Így van, és végül ő is belátta ezt. Megmentett téged, megmentette Arilt és Tychót. Békében ment el, és biztosan azt akarná, hogy te is megbékélj a halálával.

- Tudom, csakhogy ez nem olyan könnyű, Corran. Ott voltam, a karjaimban halt meg a sebektől, amiket én okoztam neki. - Iella szipogni kezdett, és alig kapott levegőt. - A te apád is a te karjaidban halt meg. Hogy tudtad túltenni magad rajta?

Corran érezte, hogy elszorul a torka.

- Nem akarlak félrevezetni, de nem volt könnyű. Nem könnyű most sem. Lesznek pillanataid, amikor azt várod, mikor lép a szobába, vagy hazatérve szeretnél beszámolni neki a napodról, esetleg kérdezni tőle valamit, és akkor majd rádöbbensz, hogy nincs ott. Tudod, űrt érzel majd magadban, és fogalmad sem lesz arról, hogyan tudod azt betömni.

Iella lassan bólintott.

- Vannak dolgok, amiket látok vagy hallok, és rögtön arra gondolok, „ez tetszene Diricnek, vagy éppen ezt vagy azt helytelenítené", és akkor belém hasít, hogy már nem él. Olyankor úgy érzem, ennek sosem lesz vége.

- Nem is. Ez örökké tart.

- Óriási - mondta Iella, és összerázkódott.

- Mindössze annyi történik, hogy a dolgok átalakulnak. Most a veszteséget érzed és a kétségbeesést, s ez részben így is marad. Ezen később átragyog annak a fénye, hogy ismerhetted Diricet. Valahányszor meghallom azt az ostoba lomin-sördalt vagy ryshcate-et eszem, az apám jut eszembe. Hallom öblös nevetését, és látom magam előtt azt az apró mosolyát, amít megengedett magának egy-egy jól végzett munka után.

- És a mosoly felköltözik a szemébe, hogy azután oly kemény pillantássá változzon, amitől még a legbátrabb Fekete Nap pribékben is meghűl a vér. - Iella nagyot sóhajtott. - Mindezt apáddal kapcsolatban megértem. Dirickel más a helyzet.

- Még nem.

- Nem, még nem.

- De más lesz. - Corran homlokon csókolta a leányt. - És nem lesz könnyű. Nekem is csak úgy sikerült, hogy téged, Gilt és másokat a barátomnak tudhattam.

- Nem is voltak más barátaid.

- Nem, ez igaz, de neked vannak. Mirax, Wedge, Winter, és közülünk mindenki segíteni fog neked. Nem vagy egyedül. Mi nem érezzük ugyanazt a fájdalmat, amit te, de segítünk elviselni.

Iella bólintott.

- Ezt méltányolom, valóban nagyra értékelem. - A szemöldökei egymás felé közelítettek, amint mélyen elgondolkodott. - Úgy döntöttem, nem maradok itt, a Coruscanton. Itt csak rossz emlékeim vannak. El kell mennem innen... még azon az áron is, hogy el kell hagynom a barátaimat.

- Megértelek. Én is el akartam menekülni az apám halála után. - Corran elmosolyodott. - Veled kapcsolatban az a baj, hogy te akkor sem szabadulsz meg a barátaidtól.

Iella szeme elkerekedett.

- Hogy érted ezt?

Corran körülnézett a szentélyben, és halkabbra fogta a szót.

- Elhagyjuk a Coruscantot, és azt akarjuk, hogy te is velünk tarts. Te a mi családunkhoz tartozol, az egységünk tagja vagy. A szörnyeteg ellen megyünk, aki felfalta Diricet. Biztosítani akarjuk, hogy másokkal ne tegye meg ugyanazt, amit Dirickel. Szükségünk van rád, hogy elkaphassuk!

Iella elhúzódott, és kihúzta magát.

- Csillagászati az esélye annak, hogy sikerül.

- Ahogyan a Coruscant elfoglalásáé is az volt.

Iella ridegen bólintott.

- Az esélyeket azok latolgatják, akik a saját rizikójukat akarják minimalizálni. Én Isard rizikóját akarom maximalizálni. Számíthatsz rám.